Dr. John Maxwell írja: Előbb vagy utóbb az ember, ha bölcs, rájön, hogy az élet jó és rossz napok, győzelem és vereség, adás és elfogadás keveréke. Megtanulja, hogy nem kifizetődő túl érzékeny lelkűnek lenni, és bizonyos dolgokat el kell engednie a füle mellett. Megtanulja, hogy általában az húzza a rövidebbet, aki kijön a sodrából, hogy időnként mindenkinek lehet rossz napja, és hogy nem kell a másik ember zsémbelését túl komolyan venni. Megtanulja, hogy a kötekedés sodor a legkönnyebben bajba, hogy úgy lehet a leggyorsabban népszerűtlenné válni, ha másokról pletykálunk, hogy a felelősség áthárítása mindig visszaüt, mint a bumeráng, és hogy nem számít kié az érdem csak a munka legyen elvégezve. Megtanulja, hogy a többiek legalább annyira ambiciózusak, mint ő, hogy legalább olyan jó eszűek, vagy még okosabbak, és hogy nem az ész, hanem a kemény munka a siker titka. Megtanulja, hogy senki sem juthat el egyedül az első bázisra, hogy csak együttes erőfeszítéssel lehet a jobb dolgok felé haladni. Röviden: Felismeri, hogy a ''boldogulás művészete'' 98%-ban a mások felé tanúsított viselkedésen múlik. És mi a helyzet veled? Jézus azt mondta: ''Vigyázzatok, tehát hogyan hallgatjátok''! (Lukács 8:18) Legutóbb mikor hozott neked valaki olyan hírt, amit nem akartál meghallani? Vagy mikor volt olyan, hogy valaki nagyon nem értett veled egyet? Mikor kerültél összeütközésbe valakivel? Ha már rég volt, akkor talán nem vagy eléggé megközelíthető ember. Nem adhatunk másoknak nagyobb ajándékot, mintha azt éreztetjük, hogy velünk természetesen viselkedhetnek.